Újabban abszolút rákaptam a thrillerekre, így amint elolvastam egészen csak a címet, tudtam, hogy ezt a könyvet nagyon is szeretném olvasni. Magam sem tudom miért, de valahogy ezek a gyerekeltűnéses sztorik ragadnak meg a legjobban. Lehet azért, mert még nem vagyok szülő és így nem üt annyira szíven, de emellet az is eszembe jutott már, hogy itt jószerivel nem történik konkrét gyilkosság csak valami végtelenül nyakatekert pszichésen megterhelő sztoriról van szó. Minden esetre nagyon kíváncsian és érdeklődve vágtam bele General Press kiadó új megejelnésébe.

Fülszöveg:

„Nem ​tudom, ki vagy te, és miért jöttél ide – mondom, és az Abire szegeződő ujjam ugyanúgy remeg, mint a hangom. – De az biztos, hogy nem vagy a lányom. Nem Abigail vagy.”

Tizennégy évvel ezelőtt a családi nyaralásunk tragédiával végződött, amikor a tengerparton elrabolták a négyéves kislányunkat. Csak egy pillanatra néztem félre, és ezt soha nem bocsátom meg magamnak.

Ma egy tizenhét éves lány sétált be a házunkhoz közeli rendőrőrsre, azt állítva, hogy ő a lányom. Abigail visszatért, és ez hihetetlen.

De valami nem stimmel. Bármennyire is próbálkozom, nem ismerem fel a lányomat az előttem álló tinédzserben. A története sem áll össze teljesen, furcsa akcentussal beszél, és mintha színlelné a sírást az újságírók előtt. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy ő nem az én lányom. Hanem egy idegen. És hogy nem bízhatunk benne…

De ha ez a titokzatos lány nem Abigail, akkor ki ő – és mit akar a családomtól?

Én és a könyv:

Én szerintem idén még nem olvastam el könyvet ennyire gyorsan. Konkrétan egyetlen délután alatt, együltömben végigpörgettem az egész sztorit és nem igazán akaródzott lerakni. A fejezetek rövidek és nagyon pörgősek. Most valahogy jól is esett, hogy ilyen szinten a dialógusokon volt a hangsúly, mert így sokkal gyorsabban tudtam haladni, ami lássuk be egy izgalams thriller esetében fontos, mert a hosszú tájleírásokra baromira nem kíváncsi az ember, amikor azt próbálja felgöngyölíteni, hogy a két szereplő tényleg rokoni kapcsolatban áll-e. Mert hogy Abi eltűnt 14 évvel ezelőtt, és most váratlanul betoppant, vagyis hát állítólag vissza, a családja életébe. 

Kissé azért még is be kell, hogy valljam, hogy hiányoztak a leírások, mert egy ponton túl azon kaptam magam, hogy azért istenigazából nem látom magam előtt a karaktereket, csak úgy nagyon nagyjából. A hangulat viszont jól meg lett festve, térben is időben többnyire jól el tudtam helyezni a karaktereket. Ugyanakkor itt muszáj megjegyeznem, hogy voltak nehézségek.

A könyv alapvetően váltott szemszögben mutatja be a cselekményt, alapból E/3-ban írva, de mégis néha átváltott E/1-be, ami kissé megzavart. Emellett pedig több idősíkon is fut a történet, ami nfejezeteken belül és szinte bekezdéseken belül is változhat, ami néha összekavart, hogy most épp hol vagyunk időben és ki beszél. De ilyen csak egyszer vagy kétszer tűnt fel szignifikánsan az olvasás közben.

Azt, hogy mi lesz a megfejtés, abszolút nem sikerült kitalálnom. Teljesen másra gyanakodtam, de végül szépen összeállt minden. Engem baromira meglepett elsőre az igazság és kellett idő mire az egész puzzle teljes egészet volt képes alkotni, de nagyon élveztem, ahogy a könyv folyamatosan gondolkodásra kéztetett és újabb és újabb lehetőségeket húzott el mézes madzagként az orrom előtt. 

Összességében egy izgalmas és abszolút lebilincselő thrillerel volt dolgom, ami ugyanakkor baromi gyorsan olvasható, rendkívül könnyen csúszik. Pszichésen nem terhelt meg egyáltalán és habár meglepett a végkifejlet, nem éreztem úgy, hogy felrobban az agyam a megfejtéstől. Kellemes és jó könyv volt, egy hétvégi délutánra, esetleg strandoláshoz több, mint tökéletes. 

Nyereményjáték:

Amikor egy gyermek nyomtalanul eltűnik, az egész család életét megbélyegzi a trauma, és mindenki másképp próbálja feldolgozni a feldolgozhatatlant. Abigail 14 évvel ezelőtt tűnt el, viszont egy fiatal lány a rendőrség küszöbét átlépve azt állítja: Ő Abigail Wick. 

Hogyan kezeli mindezt a család? A DNS vizsgálat bizonyítani fogja ezt az állítást? És az anyai ösztön igazat súg-e, vagy csak egy újabb traumától véd? Többek között ezekre a kérdésekre is keressük a választ Lauren North legújabb regényében. Tarts velünk a turné során, és nyerd meg a kiadó által felajánlott könyv egy példányát.

A nyereményjáték során érdemes elolvasnotok a beleolvasót, hiszen a kérdésekre ott lelitek a helyes választ. Jó játékot kívánunk!

(Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Melyik rendőrkapitányságra ment Abigail?

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

 Általában nagyon kevés sorozatot nézek, és szinte lehetetlenül nehezen veszem rá magamat, hogy valami újba kezdjek bele. Főleg akkor, ha az adott sorozatnak már rengeteg része van. (Mellékesen egészen érdekes, hogy könyvekből imádok újabbbnál újabb történetekbe belekezdeni, de valahogy sorozatok és filmek terén a régi, jólbevált darabokat kedvelem.) Valahogy mégis végül rátaláltam az The Office-ra, végignéztem a nem kevés részt és évadot, és teljesen beleszerettem ebbe a bugyuta irodába, vagyis inkább annak dolgozóiba. Elolvasva a Remélem, jól vagy fülszövegét, úgy éreztem, hogy valami igazán hasonlóba futottam bele, így alig vártam, hogy olvashassam és felvetésemről megbizonyosodhassak.

Fülszöveg:

Jolene, ​a Supershops Incorporated adminisztrátora szerint szigorúan elég a hivatalos teendőkre szorítani a munkatársakkal való napi érintkezést. Amit persze az idegesítő, inkompetens kollégái rendre képtelenek felfogni. Jolene megküzdési stratégiája a helyzettel, hogy sérelmeit kicsinyes utóiratokba önti a céges e-mailezésében, majd fehérre állítja a szöveg színét, hogy senki ne lássa azokat.

Aztán egyszer természetesen eljön a pillanat, amikor lelepleződik. Büntetésként érzékenységi tréningre kell mennie, valamint korlátozásokat állítanak be a fiókjában.

Csakhogy valami hiba csúszik ebbe, és Jolene véletlenül korlátozások helyett most már az egész részleg levelezéséhez és privát chatjéhez is hozzáfér. Tisztában van vele, hogy szólnia kellene emiatt, de ki tud ellenállni annak, hogy kilesse, mit beszélnek róla a háta mögött a többiek? Jolene biztosan nem. Ráadásul, amikor tudomására jut, hogy leépítések várhatóak, rádöbben, hogy csak egy módon mentheti meg a pozícióját: be kell vágódnia a főnökénél, és meg kell győznie a HR-est a nélkülözhetetlenségéről.

Ahogy Jolene egyre mélyebben vájkál kollégái személyes világába és titkaiba, egyre többet tud meg róluk, és miközben egyre több hazugságra kényszerül mindenkivel szemben, elkezdi megkedvelni őket. Ez az állapot azonban nem tartható fent sokáig, így idővel döntenie kell, hogy a pozíciója megtartása vagy az őt körülvevő emberek fontosabbak – még úgy is, hogy esetleg tisztáznia kell magát előttük.

A Remélem, jól vagy kedves és vicces regény a magányról és a monitorok mögött felbukkanó szeretetről. Natalie Sue bemutatkozó regénye sírva nevetős párbeszédeivel és szívhez szóló megfigyeléseivel a mindennapi munkahelyi kultúra különbségeire és az elkerülhetetlen emberi kapcsolódásokra világít rá mesterien.

Én és a könyv:

Jolene egy igazi antihős a számomra. Az elejétől kezdve nehezen tudtam vele rezonálni, amikor pedig tudtam, akkor baromira nem akartam, mert úgy éreztem, hogy a legrosszabb változatom tud vele empátiát érezni és azonosulni a gondolataival. Ez most egészen erős felütésnek érződhet, de eleinte én magam is sokkolódtam, milyen szinten undort kelt bennem a főhősnőnk. Ugyanakkor ahhoz, hogy tényleges fejlődést érjünk el, muszáj lentről kezdeni és talán a legrsosszabb és egyben legjobb az volt Jolene karakterében, hogy lehetett vele azonosulni, csak baromira nem akartam. A legrosszabb napjaimra és legrosszabb énemre emlékeztetett, de végtelenül hatásosan és reálisan. 

A hosszú fülszöveg után, sokáig úgy éreztem, hogy lényegében az egész történet össze lett foglalva már, és csak várom, hogy minden ki legyen pipálva, amit a fülszöveg beígért. Mégis, két fontos szál említve sem lett a fent említett szövegben. Az egyik a perzsa vonal, ami számomra nagyon érdekes volt és őszintén elég jól szórakoztatott, a másik pedig a szerelmi szál, amire őszintén valahogy egyáltalán nem számítottam, így egészen meglepett, ahogy szépen arrafelé tendált a történet és Jolene lassan beleszeretett abba a bizonyos személybe. Nagyon tetszett a párosuk dinamikája, olyan hihető és kellemes volt a számomra, a maga reális csetlő-botló módján. Valahogy pont egy ilyen párt képzeltem mellé, azaz Jolene mellé, aki átlát a sündisznó páncélján és veszi a fáradtságot, hogy ezt megismerje.

Nagyon ambivalens érzéseim vannak a könyvvel. Egyszerre húzott be és vett rá, hogy majdnem rossz helyen szálljak le a vonatról, mert hogy ezt a fejezetet még jobb lenne befejezni, mint leszállni. De közben meg teljesen őszintén egészen a végéig nem sikerült teljesen megszeretnem a főszereplőnket. Közben viszont a mellékszereplők szépen lassan egyre inkább életrekeltek a számomra és kezdtek szerethetővé válni. Tetszett mindegyik munkatárs saját kis története, a maguk problémáival és tetszett, ahogy Jolene szépen lassan felfedezte, hogy azért dagonyázik egyedül, mert becsukja a szemét a többiek előtt. 

Őszintén több helyen nagyon jól szórakoztam és fel is nevettem a könyvön, határozottan jó humorral lett megírva, viszont érződik számomra, hogy bemutatkozó regény, a maga hibáival. Számomra túl sokáig volt húzva az a rész, amíg az írónő felépítette a bonyodalmat és a megoldás annyira gyorsan és rövidre fogva jött, hogy nekem valahogy nem volt egyensúlyban a cselekmény a fülszöveggel és a számomra feltételezett cselekményfolyamban. Mégis, nagyon élveztem olvasni és bárcsak több hasonló könyvvel futhatnék össze a friss megjelenések között!

Nyereményjáték:

Üdvözlünk a Remélem, jól vagy című könyv blogturnéján – az irodai élet rejtelmeiben!

Képzeld el: reggel 8, kávéval a kézben, már megint egy újabb megbeszélésre sietsz. A szokásos e-mailek, a határidők, a pletykák és a fáradt kollégák között telik el a nap, és úgy tűnik, mintha a világ csak az irodai asztalod körül pörögne. De mi történik akkor, amikor a mindennapi rutinban egy váratlan helyzet hívja fel a figyelmet arra, hogy talán többre van szükséged, mint egy újabb kötelező feladatlistára?

Ez a kérdés húzódik meg Natalie Sue Remélem, jól vagy című regénye mögött. A történet az irodai élet elnyomó monotonitása és a személyes kapcsolatok összetettsége között egyensúlyoz, miközben bemutatja, hogyan mosódnak el a munkahelyi és személyes világok közötti határok.

Ebben a játékban most Jolene taktikáját alkalmazzuk és fehérre festettük egy-egy szereplő nevét a bejegyzésben. A helyes megfejtéseket a Rafflecopter doboz megfelelő sorához írjátok be. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Gregory

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

 El se hiszem, hogy ez az utolsó állomásom ezen a gigantikusan hosszú turnén. Az Off-Campus sorozat legvégéhez érkeztünk. Igaz, a srácok története már az előző kötetben teljessé vált, hiszen mindegyikük végül párt talált és már egy igen boldog nyolcastól búcsúztunk el, vagyis igazából kilencestől, hiszen Sabrina és Tucker kislánya, Jamie is már virgoncan futkározott az utolsó lapokon... Az írónő mégis megörvendeztetett minket egy utolsó Off-Campus kötettel, ahol négy külön részben mindegyik páros életébe még egy fontos pillanatra betekintést nyerhetünk. 
Már legutóbb is keserédes szájízzel olvastam ezt a könyvet. Nem azért mert rossz lenne, hanem mert túlságosan is a szívemhez nőtt ez a sorozat, és minden egyes alkalommal ez a kötet a búcsú megpecsételése. Ha eselteg érdekel, hogy első olvasásra hogyan értékeltem ezt a könyvet, akkor azt itt tudod elolvasni.

Fülszöveg:

NÉGY TÖRTÉNET. NÉGY PÁR. HÁROM ÉV A VALÓ VILÁGBAN DIPLOMA UTÁN…

Egy esküvő.

Egy lánykérés.

Egy szökés.

Egy váratlan terhesség.

Vajon melyik kire igaz?

Csupa dráma és kacagás vár! Találkozz újra kedvenc Off-Campus-szereplőiddel, akik végigvezetnek a felnőtté válással járó változásokon, miközben rájönnek, hogy komoly döntések komoly következményekkel járnak… és nagy jutalmakkal.

A legújabb Off-Campus-kötetből megkapjuk a várva várt választ a nagy kérdésre: Mi van most velük?

Add át magad a szenvedélynek!

Én és a könyv:

Már az előző bejegyzésemben is, amikor a The Goal - A cél című köynvet értékeltem újra, (ami egéybként a negyedik rész), felhoztam a Marvel univerzum párhuzamomat. Egyszerűen annyira odáig vagyok a tényért, hogy egy ilyen "egyszerű" romantikus-erotikus könyvsorozatban is olyan erős univerzum alkotás jelenik meg Kennedy jóvoltából, mint amit a Marvel filmekből is ismerünk. Ahogy haladunk előre a részekben, úgy utal vissza előző történetekre, és jósol meg jövőbeli eseményeket, olyan módon, hogy a sokadik olvasásra esik csak le, hogy mennyire átgondoltan is zajlanak az események és mindenkinek megvan a maga szerepe, jelentősége és a háttérszereplők maguk is hús-vér karakterekké válnak... a megfelelő időpontban. Ettől én teljes mértékben odáig vagyok. Talán ez az egyik legnagyobb erőssége ennek a sorozatnak, hogy nem csak egy sablonos "a fiú beleszeretett a lányba és mostmár boldogok" romanitkus történetet kap az olvasó, hanem egy egész baráti kört és egyetemi közösséget, ahol valahogy mindenki hat a másikra és formálja a másik életét.

Ilyen szempontból fontos megjegyzezni, hogy bár ez a könyv az Off-Campus sorozat ötödik része, időrendileg a Briar U sorozat után jelent meg, ami pedig az előbbi, tehát az Off-Campus spinoffja, így már az ottani karakterekről és kapcsolataikról is említést tesz a kötet.

Az egyik legérdekesebb szál, amit egyébként teljesen frissen hozott be az írónő ebbe a kötetbe, az Alexander, a hihetetlenül ijesztő és para baba története. Kicsit Annabell-re a híres szellem által megszállt babára hasonlít a helyzete és a négy párosunk egymást kikészítve küldözgetik egymás között ezt a szerencsétlen gyerekjátékot, nem kevés hülye és vicces helyzetbe keverve így egymást. Én nagyon jól szórakoztam ezeken a részeken és nagyon tetszett ez a kis plusz, ami leginkább arra mutatott rá, hogy mennyire emberi és közeli a párosok kapcsolata. Nekem ez azért volt különösen szimpi, mert így elvette a csöpögős szereplemes élét a sztorinak, ahol már mindenki menthetetlenül beleszeretett élete szerelmére és a "házas élet" boldog problémáin görcsölt.

Én úgy érzem, voltak itt olyan szálak, amiknek a lezárására szükség volt, de többségében inkább egy utolsó kis boldogságmorzsát és limonádé történetet biztosított az írónő az olvasóknak. A legfontosabb történés talán az utolsó, negyedik részben esett meg, ahol is Garret végre megoldást talált arra, hogy az apjával való zűrös és borzasztó kapcsát lezárja. Erre úgy érzem, hogy szükség volt, és nagyon jó volt olvasni újból, hogy végül meglépi, azt ami nem csak neki, de a jövőbeli gyermekeinek is hatalmas segítésgre lesz. Mert ha már itt tartunk, és fentebb említettem mennyire szeretem, hogy Kennedy következetes: A Graham-hatás című könyv főszereplője itt mutatkozik be először, egy ultrahang képen. 

Összességében ez egy abszolút kötelező olvasmány azok számára, akik az Off-Campus bármelyik kötetéért rajonganak, ha pedig mindegyikért, azaz az egész sorozatért, akkor úgy érzem feleslegesen is mondom, hogy ezt az összegző és befejező kötetet olvasni kell. 

Nagyon boldog vagyok, hogy végigturnézhattuk az egész sorozatot, és méltó módon megünnepelhettük, hogy ez a csodás sorozat új borítót kapott. (Azt hiszem nekem egyértelműen ennek a résznek, Az örökségnek a borítója tetszik a legjobban.) Remélem, hogy idővel a Briar U sorozat is új köntöst kap, na és persze azt is, hogy ha ez megtörténik, akkor folytathatjuk ezt a gigantikus turnét a spinoff sorozattal, mert a briaros srácok megérdemlik, hogy beszéljünk róluk. Nagyon is.

Nyereményjáték:

Elle Kennedy ikonikus Off-Campus sorozata új, lélegzetelállítóan szép élfestett kiadásban tér vissza – és mi, bloggerek, ennek örömére újra végigjárjuk Garrett, Logan, Dean és Tucker útját, méghozzá egy 30 állomásos blogturné keretében!

Akár először találkozol a Briar egyetem hokicsapatának szívtipróival, akár már régi rajongó vagy, ez a turné neked szól! Minden állomáson más-más blogger mesél az egyes részekről, karakterekről, kedvenc jeleneteikről – nosztalgiázunk, újraértékelünk, és természetesen játszunk is!

A turné végén egy szerencsés olvasó megnyeri a teljes sorozatot – élfestett, gyönyörű kiadásban! Hogy részt vegyél a játékban, nem kell mást tenned, mint segítened Jensen edzőnek, akit a fiúk csúnya mód megtrükköztek és szanaszét hordták a korongjait, nem csak a kampuszon, de turné állomásain is. Keresd ki melyik szó mögött bújik meg egy hoki korong képe az egyes állomásokon és a szót írd be a megfelelő állomás nevéhez a dobozban!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

 Néha kicsit úgy érzem, hogy már nem tudok lépést tartani az éppen akutális divatos sorozatokkal és filmekkel. Őszintén, lövésem sem volt, hogy a Fehér Lótusz egyáltalán létezik, nem hogy már a sokadik évad jön ki belőle, ahogy azt sem tudtam, hogy van egy Marigold Hotel című film is. Azt hiszem jobb is így, hogy először a könyvvel ismerkedtem meg, mert olvasás után néztem csak meg a film előzetesét, és úgy érzem abszolút csak az alapjaiban hasonló a kettő, a könyv sokkal valódibbnak érződik. 

Fülszöveg:

Íme a könyv, amely inspirálta a Judi Dench, Maggie Smith és Bill Nighy főszereplésével forgatott, népszerű filmet, a Marigold Hotelt!

Egy csábító reklám hatására hét nyugdíjas a távoli Indiába utazik, hogy egy luxus-otthonban új életet kezdjen.

Megérkezésük után azonban gyorsan rádöbbennek, hogy a szálló csak árnyéka régi önmagának, a személyzet több, mint excentrikus, és a brit uralom napjai bizony régen elmúltak.

Mégis, India lenyűgözően ellentmondásos világában hamarosan arra is ráébrednek, hogy az élet és a szeretet mindig újrakezdhető, még a legváratlanabb helyzetekben is.

Én és a könyv:

A sok cuki amerikai romantikus hokis regény után felüdülés volt a világ másik oldalára vonulni egy rakás brit nyugdíjassal. Úgy érzem abszolút szükségem volt rá. Be kell vallanom, hogy indiáról és a hinduizmusról nem tudok igazán sokat, és ahogy lassan végiggondolom, talán eddig egyetlen könyvet vagyis könyvsorozatot olvastam, ami a témába vág, de az is egy YA fantasy sorozat volt, a Tigris átka névre keresztelve.

A történetben több főbb szereplőt is megismerhetünk, a legfontosabb talán a hotel vezetősége, Pauline, Ravi és Sonny, illetve az idős lakosok közül is páran kiemelkednek, így például Evelyn. Nem volt egyszerű észben tartanom a neveket, főleg amikor már több, mint tíz idős hölgy és úr is beköltözött a nem otthonnak nevezett hotelbe. Néha én magamis egy szenilis öreglánynak éreztem magam, miközben próbáltam észben tartani, hogy ki kicsoda és mi az előtörténete, és mik a motivációi.

Érdekes volt, hogy nem az elején kavarodtam bele a dolgokba. A kötet három részre lett felosztva, kicsit klasszikusan bevezetés-tárgyalás-befejezés módon. Így az első részben egészen tisztán újabb és újabb szereplőket ismerünk meg még Angliában, és megtudjuk hogyan is kerülnek ők végül Indiába a Marigold Hotelbe. A második részben kezdődnek a bonyodalmak, ahogy a már bemutatott személyek megjelennek a hotelben, de újak is csatlakoznak és mindenki ezer felé megy és pletykál a másikról. Azt hiszem ez volt az a pont, ahogy kissé belebonyolodtam, de végül gyorsan ki is tisztult és minden szál a helyére rendeződött a harmadik részre. 

Őszintén nagyon élveztem az idős karaktereket, és észrevétlenül is Evelyn lett az egyik kedvencem, miközbe eleinte nem is tűnt fel, hogy a könyv kifejezetten rá fókuszál és az ő történetét veszi igazán előtérbe. Ugyanakkor mindenkinek szépen kidolgozott előélete volt, amit nagyon élveztem, mert csak úgy keresztbe kasul haladtak a szálak és mindenkinek teljesértékű szereplőként és történetként is megállta a helyét.

Nagyon tetszett, hogy bár egy kedves és nyugodt történet volt, de mégis kicsit "felnőtt mese", olyan fordulatokkal, ahol a "rossz" elnyeri méltó büntetését és a karakterek nem voltak igazán jók vagy rosszak. Ilyen szempontból Norman, a tulajdonosok rokona, azaz Pauline apja volt nagyon érdekes a számomra, hiszen tökéletes példája volt annak, hogy idős korban mennyivel nehezebb a kellemetlen berögződéseket és világnézetet megváltoztatni, és még egy egyébként rossz dolgokat tevő embert is lehet sajnálni és szeretettel visszagondolni rá. Azt hiszem ő volt nekem önmagában alegmegosztóbb és legérdekesebb karakter az egész társaságból, kicsit sajnálom is, hogy a végefelé egyre kevesebb szerepet kapott... 

Külön élveztem Theresa részeit, aki tipikusan az a fajta fehér spiri nő volt, akivel már mindannyian találkoztunk, és az ő szemén keresztül, illetve a naiv és nyitott anyukája szemén keresztül nagyon izgalmas volt Indiára és a mindennapi dolgokra tekinteni.

Összességében nagyon élveztem ezt a könyvet, merőben más volt mint a szokásos olvasmányaim. Így viszont mindenképpen tudom ajánlani olyanoknak, akik nyitottak a komfortzónájuk feszegetésére és valami új megismerésére.

Nyereményjáték:

Megjelent Deborah Moggach Marigold Hotel című könyve az Athenaeum kiadó gondozásában. A kötetből inspirálódva már film is készült, melyben a méltán híres Maggie Smith is játszik többek között. Tartsatok bloggereinkkel és fedezzétek fel a keleti nyugalmat árasztó időseknek szánt szálló hangulatát, nem máshol, mint Indiában!

A könyv nagyobbrészt Indiában játszódik, így szerves része az indiai kultúra és hinduizmus. Az utóbbiból inspirálódva, minden állomáson egy képet láthattok az egyik hindu istenségről, akinek a nevét a Rafi megfelelő dobozába kell beírnotok. Kérünk titeket, hogy igyekezzetek a magyar írásforma szerint leírni a neveket! 

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

További állomások:

 A kis szöuli fazekasműhely olvasása után megfogadtam, hogy felteszem a kiadó Global sorozatát a radaromra. Így nagyon megörültem, amikor láttam, hogy újabb könyvvel fog bővülni, ráadásul egy japán kortárs művel. Azt hiszem nem meglepő ezek után, hogy mint a villám, úgy csaptam le az új részre. Mielőtt bárkit is összezavarnék, a sorozatot úgy kell érteni, mint az Érzelmes klasszikusokat, tehát a valóságban ezek egymástól teljesen külön életet élő írók és műveik, szimplán a kiadó sorolta őket egy sorozat alá. A Global név pedig arra utal, hogy mai kortárs, ugyankkor nemzetközi és globális műveket fordítanak le és hoznak el a magyar közönségnek. (Bár mostmár sokkal több a távol-keleti olvasmány, mint anno kisebb koromban, de még mindig úgy érzem, az ilyen indítványozásokat muszáj hangosan támogatni, mert annyira remek új perspektívákat hoznak az életünkbe.) 

Fülszöveg:

Egy fájdalmas szakítás után Momoko kissé kapatosan tér be egy aprócska kávézóba, ahol megosztja szívszorító történetét a kávézó tulajdonosával és az éppen ott tartózkodó vendégekkel. Miközben mesél, hirtelen ötlettől vezérelve a konyhába megy, és megfőzi exe kedvenc ételét, a vajas-currys csirkét, amelyet közösen fogyasztanak el.

Tokió eldugott kis kávézójában különös hagyomány születik: minden péntek este megnyitja kapuit azok előtt, akik szeretnének búcsút venni egy régi szerelemtől, egy történet és egy hozzá fűződő étel segítségével.

Könnyek és illatok keverednek. A fájdalom enyhül, a szív megkönnyebbül, és egy tál ételben végleg nyugalomra lel.

Én és a könyv: 

A távol-keleti kultúrákért való rajongásom még tiniként indult, és valahogy azóta sem múlt el. Persze időközben a koreai tinibandák és japán animék helyét átvették más dolgok, de maga a rajongás azóta is abszolút él és ég bennem, Mostanában viszont sokkal inkább a gasztronómiai felfedezésekben teljesedik ki, illetve a különböző könyvekben. Mint már fentebb is említettem, teljesen odáig voltam a sorozatból olvasott elős könyvemért, A kis szöuli fazekasműhelyért, így mindenképp kíváncsian vártam, mi jelenik meg legközelebb Global címszó alatt, és amikor láttam, hogy egy olyan japán kötet, aminek a központjában a gasztronóimia áll, úgy éreztem tökéletes csillagállás lépett fel. Ez mind az, amiért teljesen odáig vagyok.

Így hát alig vártam, hogy végre legyen egy szabad hétvégi napom, amikor nyugodtan bekuckózhatok az új könyvemmel. Valahogy éreztem, hogy ez nem az a tipusú olvasmány lesz, amit strandra szeretnék vinni, vagy a buszon zötykölődve olvasni. Megvártam egy kellemes szombati napot, bevackoltam magam és be kell vallanom, hogy még pár illatgyertyát is gyújtottam. Sőt, hogy tökéletes legyen az élmény háttérzenének betettem egy kis ghibilit. 

Miután a teljes hangulatteremtés megtörtént, belevágtam. Már maga a cím is annyira tetszett, annyira abszurd volt. Az exem kedvenc receptje. Borzasztóan tetszett a koncepció. Megfőzni azt az ételt, ami egy elmúlt kapcsolatunkhoz tartozott, ezzel segítve a szakítás feldolgozását. Őszintén, a három főszereplő egyből a szívemhez nőtt és nagyon élveztem a civakodásaikat és karakterüket, rendkívül szórakoztató volt. Olyan különbözőek voltak: a szentimentális és önbizalomhiányos Momoko, a magabiztos és rendkívül helyes üzletvezető, és a törzsvendég szerzetes. Micsoda trió! Olyan érzésem volt a könyv olvasása közbe kicsit, mintha egy sitcom-ot kezdem volna el nézni, bár inkább az "animésebb" megfogalmazásban slice of life művet. 

Mégis, közbe a történet íve teljesen másképp ment, mint ahogy ahhoz európaiként szokva vagyok. Fel voltam készülve rá, de ismét meglepett, mennyivel vontatottabb volt, de ezt egyáltalán nem negatívumként éltem meg. Jó érzés volt ráérősen az érzelmekre figyelni, amikből volt aztán rendesen. A mai világban tele vagyunk kapcsolati problémákkal, talán jobban, mint valaha. Számomra rendkívül elgondolkodtató volt ez a könyv, nagyon élveztem a felmerülő gondolatokat, a különböző emberi kapcsolatok leírásait. A történet során minden fejezetben egy újabb szereplő szerelmi bánatát és ezáltal új ételét ismerhetjük meg, köztük a három főszereplőjét is. Mindegyik más, mindegyik különleges és mégis mindegyik valahogy ismerősen csengett, legalábbis nekem. (De egészen biztos vagyok benne, hogy mindannyian tudunk ezekkel azonosulni, ha nem azért, mert velünk történt volna meg, akkor biztosan van olyan közeli barátunk, akit egy nagyon hasonló helyzeten próbáltunk már átsegíteni.) 

A múlt félévben volt egy Japánnal foglalkozó egyetemi órám, ott hívta fel a figyelmet a tanárunk az évszakok fontosságára a japán kultúrában. Úgy éreztem ez ebben a könyvben is nagyon jelentősségteljesen jelent meg, ahogy a négy évszak változott, majd egy újabb év kezdődött, úgy vonult a történet íve is, ami egy nagyon szép kerek egészet eredményezett. 

Öröm volt olvasni ezt a könyvet és továbbra sem tudok mást mondani, mint hogy a Global könyvekre érdemes odafigyelni különösen azoknak, akik nyitottak arra, hogy valami modern és elgondolkodtató olvasmányt vegyenek a kezükbe, ami mégis szórakoztat és megnyugtat. Számomra ilyen volt Az exem kedvenc receptje és alig várom, hogy olvashassam a következő Global kötetet.

Nyereményjáték:

Kavasiro Szaki történetében egy különös kávézó életébe nyerhetünk bepillantást, amely minden péntek este megnyitja kapuit azok előtt, akik szeretnének búcsút venni egy régi szerelemtől, egy történet és egy hozzá fűződő étel segítségével. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a regény világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

A mostani játékunkban a japán szerzőké lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni az adott kötet címét és szerzőjét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Annyira lekötött az, ami megváltoztathatatlan, hogy elfeledkeztem a legfontosabbról.”

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

07.26.: Ambivalentina
07.29.: KönyvParfé
07.30.: Csak olvass!

 A 2023-as szingapúri nagydíj volt az első, ami végignéztem. Azóta csak nyomós indokkal hagytam ki futamokat, viszont töretlenül és folyamatosan nyomonkövetem a történéseket, nap mint nap figyelve a csapatok és a hivatalos F1 oldalak posztjait. Vannak olyan elméletek, miszerint a kpopperek szépen lassan mind beleszeretnek ebbe a sportágba, mivel a száguldó cirkusz nagyon hasonló módon van felépítve, mint a kpop kultúramés azt hiszem erre az elméletre én vagyok az egyik élő példa: Tiniként odáig voltam kpoptól, most pedig az F1-től. Így amikor megtudtam, hogy érkezik magyar nyelven is egy Forma 1-es romantikus kötet, azonnal beírtam a naptáramba a megjelenést.

Fülszöveg:

Egyetlen szezonban sem volt ilyen nagy a tét…

Miután kilép egy hosszú kapcsolatból, Josie elhatározza, hogy ezúttal kizárólag önmagára fog összpontosítani. De ez nem is olyan egyszerű feladat, amikor a McAllister-csapat marketingeseként minden versenyhétvégét a legjobb barátja, a vadítóan jóképű, karizmatikus Forma-1-pilóta, Theo Walker mellett tölt. Theo két dologhoz ért: a futamokhoz és a nőkhöz, ebben a szezonban azonban számára eddig ismeretlen kihívások rengetik meg a világát.

A csapat új tulajdonosa mindent elkövet, hogy ellehetetlenítse a férfit, Josie pedig csupán a barátjaként tekint rá, holott úgy izzik közöttük a levegő, mint egy futamon felpörgetett versenymotor. Miközben mindketten a helyüket keresik, el kell dönteniük, felszítják-e a barátságuk tüzét, vagy örökké azon tűnődnek majd, mi lett volna, ha…

Én és a könyv: 

Mint ahogy már fentebb is említettem, borzasztóan vártam ezt a megjelenést. Hónapokkal előre felírtam magamnak, hogy jönni fog ez a kötet és tűkön ülve vártam, hogy a kezeim között tarthassam. Mivel csak "nem rég" kezdődött a hatalmas Forma 1 rajongásom, így jelenleg minden is érdekel, aminek köze lehet hozzá és úgy éreztem, hogy egy F1 könyv, ráadásul romantikus lehet igazán a megkoronázása ennek, hiszen "the best of both worlds", ahogyan valószínüleg a könyv egyik főszereplője is dúdolná, de erről részletesebben később. 

Azért érzem nagyon fontosnak, hogy hangsúlyozzam, mennyire a szívemhez nőtt ez a sport, mert rá kellett ébrednem, hogy teljesen már sportrománcot olvasni úgy, hogy csak tetszik a sport, de nem követem (lásd hoki és az Off-campus sorozat) és úgy, hogy imádom a sportot és követem is (lásd F1). Bár tudom, hogy ez a kötet a sorozat második része, de önállóan is olvasható, így én most csak ebbe vágtam bele és ez lett életem első F1-es könyve is. Ilyen felvezető után már csak azt szeretném elmondani, ami innentől kezdve eléggé egyértelmű és érezhető lehet: abszolút nagyon nagyon magasra tettem azt a lécet. (Be kell valljam, hogy ez nekem a könyv felénél esett csak le, mennyire magasra is.)

A történet középpontjában az előző részből megismert csapat másik versenyzője, Theo, illetve ugyanennek a csapatnak a marketingese áll. A csapat neve egyébként McAllister, ami nekem eleinte McLaren (valós csapat) hangulatot teremtett, de mivel a színük a piros, így egy Ferrari x McLaren szerelemgyermekként tudtam igazán elképzelni, ami valószínüleg nem állt messze a valóságtól, mivel a legnagyobb csapatként volt emlegetve, ahol anno Theo apukája is versenyzett. 

Ami nagyon tetszett, az a könyv elején lévő információs részleg, ahol az író felhívja a figyelmet arra, hogy milyen tartalom fog következni, ezáltal segítve az olvasónak, hogy dönteni tudjon, mi az ami belefér neki, mi az, ami nem. Így például rögtön az elején le is lett szögezve, hogy nagyon pikáns és forró jelenetekre számíthat az ember lánya, ha beleveti magát a történetbe, mert ez a szó legszorosabb értelmében egy erotikus regény. Töménytelen mennyiségű túlfűtött jelenettel. 

Azt hiszem én első körben efölött egészen elsiklottam, mivel ahogy fentebb is említettem, teljesen mámoros állapotban csaptam bele, és igazából be kell vallanom, annyira odáig voltam a ténytől, hogy ez egy Forma 1-es könyv, hogy még a fülszöveget se olvastam el, mert a téma miatt egyértelmű volt számomra, hogy ezt olvasnom kell. Így viszont egészen meglepődtem, ahogy konstatáltam, hogy egymást érik a szaftosabbnál szaftosabb jelenetek.

Őszintén, ez egy nagyon szórakoztató és könnyed romantikus-erotikus regény, és annak több, mint tökéletes. A maga szappanoperás betéteivel, amik fokozzák a hangulatot, sőt, néhol olyan érzésem is volt, mintha egy tökéletes női ábrándképet olvasnék, ami egész közel járt a fanfiction-ök világához, ami visszakanyarinthatna minket a Forma 1 világába. Viszont összességében ki kell mondjam, hogy a F1 igazából itt nagyjából úgy volt alkalmazva, mint a szerszámosláda a vízvezetékszerelőnek öltözött pornószinész kezében. Abszolút dísz volt, ígya versenyhétvégékről és futamokrol is igen kevés szó esett, amit őszintén én nagy csalódásnak éltem meg. Természetesen ez még mindig jobb annál (ezerszer), mint amikor hülyeségeket állítanak a könyvekben a sportágról. (Bár be kell vallanom, hogy picit furcsán esett, hogy a futamokat ilyen szinten felcserélték, de azért ez a valóságban is megtörténik, így nem olyan vészes.) Az viszont nekem fájt, hogy csomó versenyhétvége eredményét meg se tudtam olvasóként, mert nem volt lényeges a történet szempontjából. Pedig engem nagyon érdekelt volna, hogy hogy állnak a tabellán, ki vezeti a konstruktorit, mik az eredmények az egyes nagydíjakon, hiszen a főszereplőink folyamatosan utazgattak a világ körül ezek miatt. 

Összességében egy nagyon kellemes nyári limonádéban volt részem, amit tudok ajánlani a romantikus-erotikus könyvek szerelmeseinek. Viszont én és a könyv egyszerűen nem voltunk jó match, így azoknak csak óvatosan javasolnám olvasásra, akik hozzám hasonlóan hatalmas Forma 1 lázban égnek. Ez a könyv elsődlegesen nem erről szól, ez a téma csak egy díszlet a sztori számára, így ennek a tudatában kell belevágni az olvasásba. Viszont úgy gondolom, hogy így egy nagyon szórakoztató élményt tud nyújtani.

Nyereményjáték:

Itt a belga nagydíj, viszont az izgalmak nem csak a pályán történnek. A General Press gondozásában megjelent a Száguldó szerelem sorozat második része, a Féktelen szerelem, de pánikra semmi ok: a részek magukban is kerek egészet alkotnak, ha lemaradtál az első részről, nyugodtan kezdheted itt. (De egészen biztosak vagyunk benne, hogy amint befejezted, rohanni fogsz az első részért.) Öveket becsatolni! Tartsatok velünk ezen a rendkívül izgalmasnak ígérkező versenyhétvégén és játszatok a nyeremény kötetért!

További állomások: